Ma korán, 7-kor keltünk, és elmentünk a kedvenc reggelizőnkbe, ahol szokás szerint széles mosollyal, finom reggelivel, és a szakácsnéni csinos lányával vártak minket. Miután megreggeliztünk azonnal indultunk Chen mamához, aki programot szervezett nekünk mára.

Körülbelül 10-kor elindultunk Chen papa mercijével, és meg sem álttunk Yilanig, ami egy híres kis halászfalu\város a sziget másik felén a hegyeken túl, kelet felé. Végtelen alagutakon, és autóktól nyüzsgő sztrádákon át vezetett az utunk :). Miután megérkeztünk Andrissal örömmel nyugtáztuk, hogy a klíma itt még nekünk párátlansághoz szokott európaiaknak is megfelelő, persze azért meleg volt, meg párás, de azért még az elviselhető kategória.

Itt jött a nap csúcspontja, amikoris kiderült, hogy Chen papának szülinapja van és megyünk enni egy étteremben ahol még kb 15 ember csatlakozott hozzánk, és halászfalu révén mi más is lenne az étlap mint halak. Természetesen a 20 kínai+ születésnap kombó egy elég erős egyél még még még még ezt is kóstold meg dolgot eredményez. Ezzel alapból nem is lenne gond, bár Deme nem szereti a halat ezt eddig mindig megoldotta, a gond azonban ott kezdődött, hogy eddig számomra és valószínűleg néhány tengerbiológus számára is ismeretlen állatokat pakoltak elénk fözve, nyúzva, sütve, egészben, turmixolva, csáppal, ollóval, pikkellyel, szemmel, páncéllal.

Szerencsére sokkal jobb volt mint amilyennek hangzik, voltak köztünk kifejezetten finomak is. Még Deme is megkóstólt egy-két dolgot, amelyek közül egyet készséggel átengedett nekem, miután megkóstolta, de nyugalom, nem maradt éhes senki. Közben egy NBA kosaras nagyságú preparált rák lógott a falon.

A különleges ebéd után elmentünk egy nagyon tradícionális, nagyon kínai, nagyon unalmas múzeumba, ami akkora volt mint fel Újszeged, volt itt hajó minden. Willy Chen mama fia, Deme, és én külön utakat választottunk és külön elkezdtunk bóklászni a vízpárával hűtott, korhű utcákon. Hajókáztunk, unatkoztunk, utana visszaindultunk Taipei-be Andrissal ketten, ugyanis Ay-í meghívott minket vacsizni. Ay-í nagyon kedves igazan vidám személyiség, ahogy jó fej a fia meg a lánya is. Egy jó olaszosat vacsoráztunk, majd hazahozott minket, mert eleredt az eső.

A tartalmas nap videóösszefoglalóját itt meg lehet tekinteni:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.