Ez a pillanat is eljött. Ahogy öregszik az ember egyre gyorsabban telik az idő, pláne ha azt csinálja, vagy olyan országban van amit szeret. Az utolsó héten sűrűsödtek a programok. Egy múltheti elmaradt utazást ezen a héten pótóltunk be. Chen mama elvitt minket egy Taipei-től kb. egy órára lévő kis hegyi túristacsalogatóba. Viszonylag korán, reggel 9-kor indultunk, ezért a nem alszunk, mert akkor nem lesz nehéz felkelni taktikát választottuk Andrissal, ami végül meghozta gyümölcsét.

Utazásunkat megszakítottuk egy étterem meglátogatásával, és bármilyen meglepő ettünk. Az étterem valószínűleg Andrisban hagyta a legnagyobb nyomot, ugyanis a parkolóban megpillantotta Májló, tajvani földi mását. Májló Andris kutyája. Igazából kicsit ferdítettem, mert nem hasonlított Májlóra, bár kicsit kövér volt, kicsit kedves, kicsit bohokás. De ettől volt jófej! Szóval Májlós kisugárzása volt :). (lentebb a képek galériában meg lehet kukkantani). Az étteremből kifelé jövet új székhelyet válaszott királyságában, nevezetesen Chen mama Toyota Yaris típusú személygépjárművének alját. Andris hiába szólítgatta, nem válaszolt, amin én annyira nem lepődtem meg, ugyanis idén még nem láttam beszélő kutyát. Ha jobban belegondolok tavaly sem... Szóval folytattunk kalandos utunkat a rizsföldeken át, meg a rizsföldhöz képest nem túl misztikus tajvani autópályán. A tajvani autópálya nem olyan mint otthon. És nem csak a több sáv miatt. A forgalom lassabb, és itt nincs pályamatrica itt pályapapír van vagy pálya jegy, amit oda kell adni kis boxokban álló néniknek, bácsiknak bizonyos ellenörző pontokon. Magyarul kapuknál.

Megérkeztünk. A hely egy kicsit táboros hangulatú volt, de lehet csak az ott tobzodó néhány százezer óvódás miatt. Amúgy kb 30-an voltak, és eleinte nem sok vizet zavartak, mert nyálcsorgatva nézték kedvenc rajzfiljüket a tv-ben. Kicsit néztek minket nem volt vészes, volt aki köszönt is. Nektek is csá gyerekek! Chen mama leadta a rendelést, majd egy néni elkezdte hozni ilyen-olyan edényekben a csináld magad kajákat. Szóval csak alapanyagot adtak, meg eszközöket. Volt egy kis edény benne rizzsel. Az volt a lényeg hogy addig kell zúzni a rizst egy 2 kilós zúzóval amíg pépes, illetve zselés nem lesz az egész. Miután mindenki kipróbálta, nekem kellet kipróbálni, ami azt jelentette hogy amíg el nem készül én fogom próbálgatni. Teljesen leegyszerűsítve nekem kellet megcsinálni. 2 perccel később nem éreztem a karomat. 5 perccel később nem éreztem magam embernek, de mivel néhány óvódás már jó ideje serényen zúzta a rizst, nem tudtam volna elszámolni magammal ha hagyom hogy egy csapat erre specializálódott óvódás lenyom rizszúzásban. Hogy ki nyert végül azt nem mondom meg, elég lesz nekem együtt élni a tudattal... Andris közben egy mozsárvalamiben zúzott valami magvakat az sem lehetett túl kellemes.

Nagynehezen elkészült az étel, addigra a csapat bodybuilder ovodás elhagyta a helyszínt. Készítettunk egy mogyoros valamivel bevont rizsmasszát, voltak magvak, meg süticsipsz, meg volt valami növényes jeges innivaló. Miután ettünk, ittunk Chen mama elküldött minket túrázni. Fel a hegyre. Előtte azonban készítettem pár képet a virágokról, meg a környezetröl. Velünk jött Willie Chen mama fia. Egy kis soklépcsős ösvényen gyalogoltunk ami a videóban is látszódni fog lentebb. Nagyon jó kis feelingje volt tiszta esőerdő! Miután visszabandukoltunk indultunk is haza. Taipei-ben Chen mama főzött nekünk vacsit, meg elvitt minket vásárolni. Kb. 9-kor érhettünk haza, nem kellet minket alatatni ugyanis mint ahogyan említettem nem aludtunk előző este. Másnap pedig menni kellet a vízividámparkba Bryantékkel... De ez már egy másik történet.

Képek:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.